Iskolánk pedagógusai tanítónap alkalmából március 26-án 17:00 órai kezdettel ünnepi köszöntőn, jutalmazáson és műsoron vettek részt a helyi kultúrházban. Ezt követte a városvezetés és az önkormányzat által szervezett, ünnepi vacsorával, bállal egybekötött találkozó.
Iskolánk kitüntetett pedagógusának, Fehér Szilviának munkájához sok erőt, türelmet, kitartást, jókedvet és örömet kívánunk!
Minden iskolai dolgozónak kívánjuk, hogy ebben a nagyszerű feladatban találják meg mindazt, ami egy sikeres és boldog élethez szükségeltetik!
Kosztolányi Dezső: Aranysárkány (részlet)
- Mi lesz? Tanár? Az akart lenni.
- Az.
Novák fejét rázta.
- Ne legyen tanár. Nem önnek való az. Legyen más.
Akármi. Ha kedve és hajlama megmarad, foglalkozzék
a tudománnyal, szenvedélyből. Mi tanárok, csak félig-meddig foglalkozhatunk vele, mert népszerűsítjük, közöljük, átadjuk
másoknak. Bizony. A mi igazi föladatunk az apostolkodás, a nevelés, az emberteremtés, mint a jó Istené - és itt mosolygott -, a nevelés ami meglehetősen nehéz dolog.
-A mi pályánk küzdelmes és szürke. A tudosoké gyönyörű és fényes. Emlékszik, beszéltem önöknek a tudomány vértanúíról. Galilei. Azt mondják, elvesztette szeme világát, mert messzelátón akarta menézni a napot, s a lencse kiégette szemhártyáját. Mennyi ilyen híres mártír van. A nevelőkről nem beszélnek, pedig nyilván azok is meglakolnak vakmerő mesterségükért. Azoknak a tragédiája csöndesebb, kevésbé érdekes. Azok csak maguknak szenvednek. Tudja, hogy kik voltak az első pedagógusok ?
Glück Laci feléje hajolt.
- Rabszolgák voltak - felelt Novák.- Úgy ám. Görög rabszolgák, kiket az uraik megkorbácsoltak. Ők kisérték el a gazdagok gyermekeit a gimnáziumba. Mi is rabszolgák vagyunk. A szeretet rabszolgái. Azzal a különbséggel, hogy mi, modern pedagógusok nemcsak a gazdagok gyermekeit kisérjük el a gimnáziumba és azután tovább, ameddig lehet , hanem mindenkiét. Mi a jutalmunk ? Nem sokkal több, mint azoké.